Rólam mondták...

Számomra megnyugtató, hogy szabadon vehettem részt a folyamatban, és biztos lehettem abban, hogy a számos feladat közepette sem veszítjük el az eredeti fókuszunkat. Ezt segíti a rendszeres értékelés is. Tényleg nagyon kerek egésznek érzékeltem az egész folyamatot. Egyszerre a jelen szituációra reagáló és a vágyott jövőt építő. Volt benne tudatosítás és volt benne ráismerés, intuíció is. Az is feltűnt, hogy a kezdeti, megérkezésemkori fáradságom az alkalmak végére elpárolgott.

(István)

Ilona egy fantasztikus szakember, aki jól felkészült, talpraesett, hiteles, kedves és őszinte, a vele való munka pedig tanulságos, felrázó és nagyon élvezetes volt!

(Edit)

Régebben feszültebb, szorongóbb és kétségbeesett voltam. Helyette most elfogadtam, hogy vannak helyzetek, amelyeket el kell engednem. Kevésbé nyomnak össze a feladataim és az érzelmeimen is jobban felül tudok emelkedni. „Rózsaszín kvarcként” nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, visszatértek a színek az életembe!

(Éva)

Küzdöttem önmagammal és a családommal is, hogy ide való vagyok-e, és a bizonytalanság helyett eltökélt lettem. Vannak további kérdéseim önmagam felé, de a helyemen vagyok vezetőként és valahogy több időm lett a családomra is!

(István)

A szupervízió folyamatában leginkább azt tanultam, hogy próbáljak meg ne tökéleteset letenni az asztalra, hanem legyen elég időnként az elég jó is! Életemben először most tudtam ezzel a könnyedséggel ránézni egy feladatra – a munkában való maximalizmusom minden más rovására ment korábban.

(Csilla)

Időnként nehéz, de jó volt a szupervízió, mert én voltam a központban és ritkán tudok önmagamra figyelni. Rávilágított, hogy szigorú vagyok önmagammal és nem megengedő.

(Eszter)

Elkezdtem foglalkozni saját magammal és elkezdtem tudatosabban jelen lenni az életem minden terén. „Lelket tudok” vinni a munkahelyemre. A szakmai, emberi és a lelki oldalt is bevihettem a munkámba és erősödött a kontrollom önmagam felett. Már tudatosabb vagyok az életemben, de még sokat kell gyakorolnom.

(Anna)

A szupervízióra koncentrálni és készülni kellett, de lehetőséget adott más szemszögből, távolból, kívülről ránézni - sok más szempontból is - a dolgokra. Olyan, mintha egy utcanézet helyett egy repülőgépből látnám térképként a helyzetet. Könnyebb megtalálni így a kiutat.

(Béla)