A szupervízió hatása a szakmai és a személyes életemre
Ha 20 évvel ezelőtt nem találkozom a vezetői szupervízióval, vajon hol tartanék a munkámban? A képzés nélkül vajon milyen vezető lennék? Másként élném meg a vezetés nehézségeit? Mások lennének-e az érzéseim egy-egy nehéz szakmai helyzetben? Másként döntenék adott helyzetekben? A saját válaszom: IGEN!
Változások a vezetői munkámban
Visszatekintve a vezetői munkámra az a kép van előttem, mint amikor a szupervizáltakkal a reflexiót segítve ásványokkal dolgozom. A sokszínű, különböző formájú, eltérő jelentéseket hordozó kövek külön-külön is, de egy helyzet megjelenítését segítő szerepükkel is láthatóvá és beazonosíthatóvá, felismerésekkel telivé tudnak tenni egy-egy nehéz szakmai helyzetet. A saját vezetői szupervízióim által ülésenként, mint egy-egy ásványkő változott a szakmai tudásom, az érzéseim, a határtartásaim. A maximalizmusomat, mint a kudarcoktól és hibáktól megvédő eszközt felváltotta az „elég jó is elég” érzése, a megfelelési vágyamat pedig a könnyedség és a szabadság, ami meghozta a tudatosabb jelenlétet és a fókuszálás által a hatékonyabb teljesítményt is!
Az 5%, mint erőforrás
A vezetői szupervízió vitt el a szupervizor képzésre, ahol „csak” a munkámba szerettem volna visszavinni változásokat. S közben az egész életem megváltozott… A képzés alatt tovább formálódtak bennem a korábbi szupervíziós megéléseim. Értelmet nyert mindaz a múlt, amin már nem tudok változtatni. Miközben enyém lett a felismerés, hogy hogyan tudok változtatni viszont a saját magam és a szupervízió által mások életén! 9 évvel ezelőtt az onkológiai bizottság elé menve – nem tudva milyen diagnózis fog születni a műtétem után - hoztam egy döntést. A döntés arról szólt, hogy függetlenül mekkora a baj, végig fogom küzdeni az utamat! Akkor is, ha időben diagnosztizálva a betegségemet a gyógyulási esélyem 95%-os, de akkor is, ha a négyes stádiumban csupán 5% lenne a gyógyulási esélyem! Tanult tehetetlenségben nőttem fel… és ezt nem akartam mintául adni a Lányomnak és a környezetemnek! Sokáig egy saját kezűleg leírt piros színű 5%-om fotója volt a telefonom képernyővédője. Hogy bármikor, ha túl nehéznek, szinte reménytelennek érzek helyzeteket, akkor se feledjem el, hogy a döntés rajtam is múlik, nem csak a százalékokon! Mert 5%-kal is meg lehet nyerni egy gyógyulást és 95%-os eséllyel is bele lehet halni a betegségbe! Át tudtam dolgozni a betegségemet, a múltamat és mindennek a megtapasztalása pedig a hivatásaimon túl beépült az életembe és az életem megélésébe! S hatottak rengeteg emberre.
Ezért mostanra a szupervízióim kövei a folyamataim során egy képpé álltak össze. Egy sokszínű, szívet jelképező formává. Hiszen a vezetéshez nem csupán az értelemre, hanem az érzelmekre is szükség van, s e kettő szoros és harmonikus kapcsolódására is.
Még mindig tanulok….
Végezetül hiszem, hogy a saját megéléseim megértésként ott vannak a szupervizáltakkal való közös munkában, a változásaim eredményei a folyamatok láthatatlan vagy látható eredményének hitében. Hiszen magam is végig mentem egy fejlődést és változást jelentő úton. A vezető szerepben megélt érzéseim „kövei” azonban a további folyamataim által szeretném és szükséges is, hogy változzanak. Mert a szakmai személyiségeimben még 20 év szupervízió általi tapasztalat és a szupervizori képzésemet követően sem vagyok kész… De azt már el tudom mondani, hogy a szupervízió által talán jobb emberré és jobb vezetővé váltam…