Ügyfelektől (is) tanulva, avagy „Tudnád, ha a szememből a szívembe nézel…”
A szupervizor képzésem egyik meghatározó szakirodalma volt Patrick Casement Páciensektől tanulva című könyve. Azóta is bennem él a könyv címe, ezért most magam is átgodolom, hogy mi mindent tanulok és kapok egy-egy folyamatban szupervizorként/coachként a velem dolgozó szupervizáltaktól és ügyfelektől?
Elsőre lehet szokatlanul hat, hogy szakemberként magam is tanulok és fejlődök az ülések és folyamatak által. Pedig ennek egyszerű oka van. Egyrészt a közös munka egy partnerkapcsolatban folyik, amelyben a legfőbb szerepem „csupán” a közös munka kísérése és támogatása. Hiszen a szupervizáltak és az ügyfelek a saját életüknek és megoldásaiknak a szakértői! Ők teszik fel a szupervíziós üléseken a 111saját tanulási kérdéseiket és adják meg válaszaikat és jelölik ki a coaching folyamatokban a célkitűzéseik útját és mennek rajtuk végig. Mindeközben ha a tanulás vágyával tudok jelen lenni a folyamatok során, akkor egyfajta láthatatlan szálként átfonhatja a saját tanulásom lehetősége is az üléseket. Figyelem például a folyamatok alatt bennem felmerülő érzéseimet: a megjelenésük felismerésén túl igyekszem rátalálni a megjelenésük okaira is, hogy egy következő ülésen már ne foglalkoztassanak. Figyelem és tanulom az életem sokféle szerepeit tudatosan szétválasztani, hogy a folyamatok során szuperizorként-coachként tudjak jelen lenni. Tanulok az ülések előtti-közbeni feszültségtűréseimről, a figyelmemet időnként megzavaró egyéb gondolatok felfüggesztéséről, hogy teljes valómmal tudjak jelen lenni. Eközben az ülések közben és után feljegyzem az új felismeréseimet a szakmai személyiségemről, a szakmai működéseimről vagy épp a szakmai elakadásaimról, amelyeket aztán tovább viszek a peer folyamataimba. Az ülések időnként az önismeretemet is fejlesztik. Ráerősítenek egy-egy bennem elhalványuló értékre, vagy épp vágyként „ellesek” a velem dolgozóktól emberi tisztaságot, adott pillanatban átvehető vezetői lelkesedést, eltökéltséget, kitartást, rátalálok új szakmai módszerekre… Gazdagodok egy-egy cél megtalálása és kivitelezése során Másoktól a kreativitásban, sokféle ötletben, szemléletben. Ezért ha kicsit megállok és gondolkodom az ülések után a velem és általam történtekről, akkor az önreflexióm által változni tudnak korábbi értelmezéseim és az önismeretem, azaz tanulok. Épp ezért mindezt köszönöm!
Karácsonyra egy kézzel írt karácsonyi gömböt kaptam ajándékként: „Tudnád, ha a szememből a szívembe nézel…” - felirattal. Az idézet Szarka Tamás: Otthon vagyunk című dalából van. Egy szívmelengető visszajelzés egy közös útról. Akár a szupervizor-coach hivatás egyfajta hitvallása is lehetne a fenti idézet. Hiszen a szupervizált/ügyféllel való közös munkához és benne a saját tanulásunkhoz és fejlődésünkhöz nem elég „csak külsőleg” látni. Azaz a szavak jelentésének beazonosításán túl, a szívben lévő érzéseket is fel kell fedeznünk. Másokéban és sajátunkban is! Hiszen az ülések általi tanulás kapcsán, az érzéseink felfedezéséből, megéléséből és átalakításából jön létre egy „új világ”. Ahogyan megtanulunk a velünk történtekre másként reagálni.
Kedves Olvasó, épp ezért egy kis reflexióra szeretnélek most invitálni Téged is. Milyen érzések és gondolatok hatottak most Rád, olvasva a fenti sorokat? Akarsz és szeretsz (még) tanulni? Érzed a hivatásod intellektuális kihívásait? Van(nak) „tanulótársa(i)d”, akikkel támogatjátok egymást, akik segítenek Neked egyre tisztábban megismerni Önmagad? Szeretnél (még) egyre jobbá és jobbá válni? Megvan-e (még) a kíváncsiságod a hivatásod és Önmagad felé?
Végezetül arra bátorítalak, hogy a fenti kérdéseken túl nézz kicsit a szívedbe és tedd fel Önmagadnak a saját aktuális kérdésedet… és keresd meg rá a válaszodat is. Így már ma is tanultál valamit.:)
A képeket a szerző maga készítette.